HUSZONHÉT

Corran kibámult a Noquivzor-támaszpont pihenőjének ablakán. Körben minden irányban fa nélküli síkságok és hullámzó dombok övezték az épületet. Langyos szellő söpört végig az aranysárga fűszálak között, és borzongatta Corran tarkóját. Ha Erisi most nem odahaza, a családja legdrágább bactatartályában lebegne, kivinném sétálni, hogy együtt gyönyörködhessünk a vidéki tájban. De bármilyen csodálatos is ez a látvány, aligha tudnánk neki örülni.

Kényszeredetten rámosolygott egy férfira, aki gyalogsági egyenruhájában egy kupa lumot tett le eléje az asztalra.

– Köszönöm, hadnagy.

– Szólíts Page-nek! – javasolta a férfi.

Corran az asztal túloldalán álló székre mutatott, és megkérdezte:

– Mire iszunk?

– Csak úgy – mondta Page, és leült. – Én és az embereim a Devonian fedélzetén voltunk. Te meg a társad szétszórtátok a sandákat, amik felénk igyekeztek. Köszönettel tartozunk ezért.

A hadnagy felemelte a korsót, és nagyot kortyolt a tüzes sörből.

– Köszönöm a lumot, de akkor Oorylnak is kell venned egyet, ha kijön a bactafürdőből.

– Boldogan. Mennyire komoly a sérülése?

– Elveszítette a fél karját. A ruha ujja rátapadt a sebre, így nem fulladt meg, csak egy kissé megfagyott. – Corran letette a deres korsót, és enyhén megborzongott. – Ezért van most a bactában. Mindegyik sérült pilótánk kapott bactát, de egyikünk sem sérült meg olyan komolyan, mint Ooryl. Az Emdik nem tudnak neki protézist készíteni, mert ganddal még nem volt dolguk, és nem tudják, hogyan készítsenek neki végtagot.

– A Zsiványkommandóra nagy csapást mértek.

Két pilóta meghalt, három megsérült, egy pedig sérülten elszállt.

– Hallottam róla, a shistavanen.

– Igen kemény fickó – bólintott Corran. – Shielnek, nem írtak elő bactakezelést, de Gavin addig erőltette amíg ő is beült a tartályba. A lényeg, hogy az erőnk kétharmadára csökkent, de ez csak akkor érvényes, ha találunk X-szárnyúakat a roncsok helyére. Ha nem, akkor ötven százalék alatt vagyunk.

A gyalogsági hadnagy körülnézett a zsúfolt helyiségben, majd közelebb hajolt Corranhoz.

– Ez az egész csak szemfényvesztés volt már azelőtt, hogy Kre'fey hazarendelte az X-szárnyúakat.

– Ne viccelj! – Corran a hadnagyra pillantott a korsója felett. – Már azelőtt, hogy az ágyúk lőni kezdtek a Modarant, tudtam, hogy addig nem azért nem lőttek mert nem tudtak lőni.

– Erre mindannyian rájöttünk, csak Krefey nem. Eszébe sem jutott ez a lehetőség. – Page megrázta a fejét. – Mindannyian tudjuk, hogy neki a Fekete Hold kellett, hogy megkapja a Tanácstól a parancsot a Coruscant inváziójára. Három hét múlva a bolygóra rázúdul a szokásos évi meteorzápor Annak fedezéke alatt akartunk lejutni a felszínre. Jó esélyünk lenne birtokba venni a lövegeket.

– Ez jó ötlet. És miért nem tetszett neki?

– Mert ez csak egy hold, ezért is kapta a Fekete Hold kódnevet. Nem jó másra, mint ki- és belépési pontnak. Úgy működne, mint egy természetes Interdictor cirkáló csak sokkal veszélyesebbé tenné a dolgokat. Corran vállat vont.

– Kösz, de az ionlövegek is éppen elég veszélyessé tették a dolgokat.

– Nem viccelek – mosolygott Page. – Megszerezhetnénk őket. És megkereshetnénk a sandák támaszpontját, ahonnan az a másik osztag előkerült.

– Még a bothaiak sem tudtak róla.

A gyalogsági arcán megrándult az izom.

– De tudhatták volna. A bothaiak mesteri módon tudnak beférkőzni a birodalmi adminisztráció berkeibe.

– Akkor ezúttal nem sikerült nekik. – Corran elbizonytalanodott, mert felmerült benne egy ötlet. – Vagy azok az egységek nem hivatalosan voltak ott.

– Mit akarsz ezzel? – vonta össze a szemöldökét Page.

– Amikor a CorSecnél dolgoztam, ráhajtottunk egy csempész raktárára. A tulaj kemény falatnak számított, de mindig távol tartotta magát a csillámdrograktáraktól, így sosem tudtuk elkapni. Egy alkalommal azonban több kiló csillámdrogot találtunk az egyik áruházban, ami az ő tulajdonában volt. Azt mondta, nem tudott róla, és minket vádolt azzal, hogy odacsempésztük. Kiderült, hogy tényleg semmi köze hozzá. Az egyik embere rejtette el ott azzal, hogy majd később továbbadja.

– Azt akarod mondani, hogy a Birodalom nem tudott az elfogóvadászokról?

– Egy osztag nem nagy tétel a császári nyilvántartásban. – Corran előrehajolt, és a könyökét az asztalra támasztotta. – És a bothaiak arról sem tudtak, hogy milyen energiaforrás állt rendelkezésre a pajzs újragerjesztéséhez. Akárki is a Fekete Hold parancsnoka, olyasmiben mesterkedik, amiről még a Birodalom nagyjai sem tudnak.

Page lassan bólintott.

– A titkos akció adatait eltitkolták a birodalmiak előtt, úgyhogy a bothaiak sem szerezhettek róla tudomást.

– Nem, hacsak nem a felszínen vannak.

– Nekünk vannak vizuális szenzorjaink, de ugráskor ultraibolyát és infravöröset használunk. – Page öklével az asztalra csapott. – Ha a felszínen is megvolnának a megfelelő berendezéseink, könnyedén megtalálhatnánk a megfelelő információkat.

– Én megértem az akció biztonságának fontosságát... de lefogadom, hogy a Fekete Hold igazi holléte mindaddig titok marad, amíg mindannyian itt nem hagyjuk a fogunkat.

Page bólintott.

– A szimulált repülések olyan precízen voltak megkomponálva, amennyire pontos adatok álltak hozzá rendelkezésre. Egy hibás vizuális szenzor emberek életét követelheti.

Corran megsimogatta az állát.

– Most tehát legalább annyit sejtünk, hogy mit nem tudunk a Fekete Holdról. Legalább két osztag sanda meg egy generátorállomás van elrejtve a felszínen. Elölünk és a birodalmi vezérkar elől is.

– Tehát a nem érnek a hivatalos birodalmi feljegyzések semmit

– Úgy van. És ez azt jelenti... – Corran mondatát a kom csiripelése szakította félbe. Megnyomta a gombot. – Itt Horn.

– Emtri, uram.

– Valami baj van Ooryllal?

– Nem, uram.

– Akkor Erisi elhagyta a tartályt?

– Nem, uram.

– Akkor minek hívtál? – vonta össze a szemöldökét Corran.

– Uram, Füttyös megkért, hogy közöljem, elkészült a légáramlatok feltérképezésével.

– Légáramlatok?

– A Fekete Holdéi. Azt mondja, talált valami érdekeset.

– Egy perc, és ott vagyok. Horn kikapcsol. – Corran Page-re pillantott. – Nos, a pajzsot azután emelték fel, hogy tűz alá vettük a támaszpontot, de én ennél is többet akarok tudni erről a világról. És te?

– Vannak barátaim a Modaranon. Nem szeretném holtan látni őket.

– Jól van, akkor menjünk! – Corran rámosolygott. – Talán, de csak talán megtaláljuk a módját, hogy visszamehessünk oda, és akkor a birodalmiak megfizetnek.

Wedge nem volt biztos benne, hogy jól hallotta, mit mond Salm tábornok.

– Azt akarja mondani, hogy nem sikerült elfoglalni a Fekete Holdat?

Salm lassan bólintott, és a kezében tartott Abrax konyakospoharával az asztalon heverő adattáblára mutatott.

– A birodalmi jelentések szerint az Eviscerator Birodalmi Csillagromboló II útra kelt a Venjagga rendszerből, és hat órával utánunk megérkezett a Fekete Holdra. Hat osztag TIE-vadásza szórta szét az X-szárnyúinkat, és maga az Eviscerator mért csapást az Emancipatorra. Emiatt veszítettük el minden lehetőségünket a Fekete Holddal kapcsolatban.

A koréliai álla leesett.

– Egy Kettes Romboló lépett akcióba hat órán belül? Hogy lehetséges ez?

– Nem tudom. Jégszív nem tud a környéken lévő erőforrásairól, néhány admirális meg külön utakon jár De az is lehet, hogy az Eviscerator véletlenül járt errefelé.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Vagy Jégszív megsejtette, hol fogunk lecsapni.

– Vagy... – Salm az üvege mögül pillantott Wedge-re – valaki elárulta Jégszívnek, hová készülünk.

– Tycho ugyanúgy nem tudott a küldetés célpontjáról, mint a többiek. És fegyvertelenül vett részt az akcióban, az ő feladata volt a sérült pilóták begyűjtése. Salm feltartotta a kezét.

– Nyugi, parancsnok, nem akarom vádolni a másodtisztjét! Igaz, nem bízom benne, de tudom, hogy ezúttal ártatlan volt.

– Ellenőrizte a monitornaplóját?

– Mindenkiét ellenőriztem. Több kifelé menő hívás volt, mint szerettem volna, de egyik sem bizonyult inkriminánsnak. Én sem tudtam, mi a végcélunk, amíg az ugrás meg nem történt, és feltételezem, a többiek sem. De mindig van egy rés az információáramlásban. – A tábornok az asztalra tette a konyakot, majd a szobája sarkában álló bárszekrényhez lépett. – Nem inna valamit, Antilles parancsnok?

– Szívesen, ha a továbbiakban Wedge-nek szólít.

A kis ember egy pillanatig fontolgatta az ajánlatot, azután bólintott.

– Rendben van, Wedge. Egy italt?

– Milyen régi az Abrax?

Salm elmosolyodott.

– Nem tudom. A szárnysegédem szerezte a feketepiacon, így annyit tudok róla, mint ön. Mindenesetre a Régi Köztársaság holografikus vámzárja volt rajta.

– Akkor bizony kérek – vont vállat Wedge.

A tábornok jócskán töltött neki az akvamarinszínű folyadékból.

– Kérem, foglaljon helyet!

A tábornok szálláshelye ugyanolyan egyszerűen volt bebútorozva, mint az övé. Az asztal muníciós ládából volt összeállítva, a foteleket kiszuperált katapultülések helyettesítették. A bárszekrény plasztacél sisakelemekből állt, és habbal volt kitöltve, hogy védje az üvegeket.

Wedge helyet foglalt az egyik katapultülésben, és elvette a konyakot.

– Köszönöm, hogy a segítségünkre sietett odakint. – A Védőszárny alaposan megfizetett azért. Megpendültek a poharak, és mindketten ittak. A konyak fűszeres aromája szétáradt Wedge szájában, orrában. Egy percig a nyelvén ízlelgette, csak azután nyelte le. A meleg lassan szétáradt a gyomrából, enyhítve végtagjainak zsibbadtságát.

A tábornok előrehajolt, és két kezébe fogta a poharát.

– Szeretném tudni, mit szándékozik a jelentésbe írni mindarról, amit odakint tettem!

Wedge meg sem próbálta elrejteni meglepetését.

– Megmentette az egységemet. Azt hiszem, javaslom a felterjesztését a Koréliai Keresztre. Mivel én nem állok a parancsnoksága alatt, ezt megtehetem, és úgy gondolom...

Salm megrázta a fejét.

– Nem erről akarok beszélgetni.

– Akkor miről?

A tábornok összevonta a szemöldökét.

– Nem engedelmeskedtem a közvetlen parancsnak, hogy hagyjam el a rendszert.

Wedge zavartan pislogott.

– Ha visszatért volna a Mon Valle-re, az egész osztaga ottveszett volna.

– Ezt most már tudjuk, de amikor a parancsot kiadták, még nem tudtuk. – Salm a poharával körözve megkavarta a konyakot.

– Kre'fey tábornokkal gyakran vannak nézetelteréseink... ezt az eligazításon is észrevehette. Amikor kiadta a parancsot, úgy éreztem, visszaveszi tőlem a hadműveletet. Elkezdtem a visszavonulást, de közel húztam az Emancipatorhoz, hogy arra hivatkozhassam, a hajó tömege miatt nem tudtam megkezdeni az ugrást. Nem is akartam ugrani, és ehhez a csillagromboló közelsége elegendő kifogást szolgáltat, csakhogy a fedélzeti komputer adatai felfedik a valóságot.

– És maga olyan pozícióban volt, ahonnan az Emancipator árnyékolta a szenzorokat, és nem láthatta az érkező sandákat sem. – Wedge vállat vont. – Ha én kaptam volna azt a parancsot, én is ugyanúgy cselekedtem volna.

– Tudom. – Salm felállt és járkálni kezdett. – Ez a probléma, Antilles parancsnok. Amit tettem, pontosan az, amit maga tett volna.

– És működött.

– Az nem számít, hogy működött-e vagy sem. Én nem maga vagyok. Az én embereim nem a maga emberei. – Salm arca egyre inkább zavartságot tükrözött. – Az egyetlen dolog, ami az embereimet életben tartja, ha szigorúan ragaszkodom a szabályzathoz, ahhoz a szabályzathoz, amely egységbe forrasztja a csapatot. Az én embereimből hiányzik az a természetes tehetség, ami a maga embereiben megvan, mégis boldogulunk, mert vigyázunk egymásra, és fedezzük egymást.

– Ezt az én embereimtől lesték el.

– Igen, ez így van, de azon az áron, hogy megtagadtam a felettesem parancsát. És magának ezt le kell írnia.

Wedge megrázta a fejét.

– Nem akarom, hogy megfeddjék olyasmiért, amiből nem származott kár.

– De ezt nem maga dönti el, Wedge. Maga megbocsáthat egy pilótájának, ha az hibázik, de az én lázadásomat csak Ackbar admirális és a Főparancsnokság bocsáthatja meg. – Salm lehajtotta a maradék konyakot. – Tehát ne adja ki az admirálisnak a számítógép adatait, csak írja le, hogy mi történt!

– És tegyek úgy, mintha megértettem volna? – Wedge hátradőlt a párnázott ülésben. – Hogy a semmiből hirtelen előkerültek az interceptorok, és hogy a támaszpontnak egyszeriben annyi energiája lett, amennyit a legrosszabb esetben sem feltételeztünk?

Ha az Eviscerator ránk zúdít két osztag vadászt, akkor mi elveszünk. És a Csillagromboló II-vel a légtérben a Fekete Hold nem esik el.

– Valószínűleg igaza van, de egy Kettes Romboló jelenléte még nem olyan nagy katasztrófa. – Salm öntött még egy kevés konyakot a poharába. – Ha felszállnak a vadászaik, VÁM-mal nagyon is sebezhetők.

Wedge intett, hogy nem kér több konyakot, és elmosolyodott. A VÁM a szövetségi zsargonban a Vizesárok-módszert jelentette, vagyis azt a támadási módot, amivel az első Halálcsillagot is megsemmisítették. A Birodalom Lancer osztályú fregattok építésével próbálta megóvni a parancsnoki hajóit a VÁM-tól. Noha a vadászok közelharca vajmi kevés kárt okozhatott egy csillagrombolóban, a VÁM-tól minden birodalmi tiszt rettegett.

– Na jó, tehát akkor én a fél tucat pilótámmal ráijesztettem az Eviscerator TIE-vadászaira, mire maga előlibbent, és előadta a VÁM-ot.

– Ez jól hangzik, parancsnok, de a Főparancsnokságnak nyilván lesznek kérdései a Fekete Holddal kapcsolatban, amikre választ vár, mielőtt további hadműveleteket rendel el a térségben.

Hirtelen hangok hallatszottak az ajtó felől, de mielőtt Salm bármit is mondhatott volna, az ajtó félrecsúszott, és Corran Horn rontott be egy gyalogsági katona társaságában.

– Parancsnok, nem fogja elhinni... – A lelkes mosoly lehervadt Corran arcáról, amikor megpillantotta Salm tábornokot.

Mindketten vigyázzba vágták magukat.

– Elnézést, tábornok!

– Pihenjen, Page hadnagy, Horn hadnagy! – Salm összekulcsolta a kezét a háta mögött.

– Mit jelentsen ez?

Corran hol Salmra, hol Wedge-re pillantott.

– Emtritől tudom, hogy a parancsnok itt van, uram. De azt nem mondta, hogy ez az ön szobája.

Salm Wedge-re pillantott.

– A maga tisztjei hívatlanul szoktak belépni a szobájába?

– Nem erről van szó. Talán nekem is be kellene tartatnom azokat a szabályzatokat, Salm tábornok, amikről korábban beszélgettünk. – Felállt, és szigorú pillantást vetett Corranra. – Netán a kórházban lévő társairól hozott híreket?

– Nem, uram.

Wedge látta, hogy Corran kitörni készül. – Remélem, jó híreket hozott, Mr Horn.

– Igen, uram. – Corran Salmra pillantott. – Ha a tábornok is megengedi.

– Adja elő – bólintott Salm.

Corran ábrázata megint kivirult.

– Ha meg akarjuk szerezni a Fekete Holdat, van rá lehetőségünk.

– Micsoda?

A fiatal tiszt bólintott.

– Füttyös, az asztromech droidom rengeteg adatot begyűjtött, amíg mi odakint voltunk. Ezeken lefuttatta a CorSecnél alkalmazott programot, amivel a csempészek bázisait szoktuk felderíteni.

Salm vonásai megkeményedtek.

– Ez egy birodalmi támaszpont, nem holmi csempészrejtekhely.

Page a fejét rázta.

– Már megbocsát, uram, de a droid nagyon sok párhuzamot talált a birodalmiak és a csempészek támaszpontjai között, ami új szempontokat vet fel. Füttyös megtalálta a térképen a Fekete Holdat, és több adatot szolgáltatott róla, mint amennyit mi kaptunk az eligazításon. EI lehet foglalni.

Wedge megcsóválta a fejét.

– Jó munka volt, uram, csakhogy bejött a képbe egy Birodalmi Csillagromboló II, ami megváltoztatja a felállást.

Salm feltartotta a kezét.

– Talán nem, parancsnok.

– Nem?

– Nem egészen. – Salm karba fonta a kezét. – Ki tud még erről az információról?

Horn egy percig elgondolkodott, csak azután válaszolt.

– Amennyire én tudom, Page, az R2-esem, az egység 3PO-ja, és én.

– Megerősítést kérek. Maguk ketten esküdjenek meg erre! Ha bármi is kiszivárog, maguk egyedül mennek a ssi-ruuk erődök ellen, világos?

– Igen, uram.

Wedge elmosolyodott.

– Akkor ugye megbocsát nekik, uram?

– Igen, de remélem tudják, hogy komolyan beszélek – mondta Salm, és magabiztosan mosolygott. Lássuk, mit tudnak, uraim! A Fekete Hold lehet a mi következő lépésünk a Coruscant felé. Semmi okunk lemondani róla, ha nem muszáj.